A Karancs-Medves Tájvédelmi Körzetet a tájvédelmi körzetek létesítéséről szóló 9/1989. (VIII. 24.) KVM rendelet nyilvánította védetté, 6.619 ha-os területen. A védetté nyilvánítás indoka és célja a terület földtani természeti értékeinek, a táj jellegét meghatározó, az andezit és bazalt vulkánosságra és kőzetekre jellemző földfelszíni formáknak, a felszíni vizeknek, a védett növény- és állatfajoknak, a természetes társulásoknak a megőrzése, a települések jellegzetes tájképi adottságainak, valamint a területen található történelmi emlékeknek a megóvása.
.jpg "1. kép Somos-kő vára a határ felől (P.F.).jpg")
1. kép Somos-kő vára a határ felől (P.F.)
A terület értékét már a tájvédelmi körzet létrehozása előtt is felismerték és számos korábbi, a Nógrád-megyei Tanács VB. határozatával létesített helyi jelentőségű természetvédelmi terület az újonnan létrejött tájvédelmi körzet területébe beleolvadt. Ezek a következők: 127/1975/XI.25./ VB számon a 3,23 ha-os Rónabányai Szilváskő és Szakadék; 92/1976/VI.30./ VB számon a 98,81 ha-os Karancsalja-Somoskőújfalu Ceberna Kercseg; 115/1977/XI.22./ VB számon 241,33 ha: a 121,1449 ha-os Zagyvaróna Földháztető–Rónai-oldal, Várhegy és a 120,1652 ha-os Zagyvaróna Tehenes és Gortva-patak völgye. az 1/4/1986/I.16./: 28,1 ha: a 24,6 ha-os Bárna-patak forrásterülete, és a 3,5 ha-os Zagyva forrás természetvédelmi területek.
A védetté nyilvánítások előkészítése, lebonyolítása elsősorban az Igazgatóság volt munkatársa, Márton Ferenc nevéhez fűződik.
A tájvédelmi körzet Bárna, Karancsalja, Karancsberény, Karancslapujtő, Kazár, Mátraszele, Salgótarján, és az utóbbiból levált Somoskőújfalu települések közigazgatási területét érinti.
Mint a tájvédelmi körzet neve is jól mutatja, területe két egymástól elkülönülő területegységben helyezkedik el az országhatárhoz, illetve az országhatár mentén a Szlovák Köztársaság területén 1989. október 10-én létrehozott, 16.771 ha-os CHKO Cerová Vrchovina-hoz (vagyis a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzethez) kapcsolódva. A két ország területén található, viszont összefüggő, egymáshoz közvetlenül kapcsolódó védett természeti terület kiterjedése így eléri a 23.390 ha-t.
A terület elhelyezkedéséből adódóan a területet érintő kutatások szerények voltak.
Geológiai kutatásokat az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar Földrajzi Tanszéke, Dr. Horváth Gergely vezetésével végzett.
A terület növényzetével kapcsolatban, különös tekintettel a védett fajokra, Csiky János (Janus Panonnius Tudományegyetem) doktorandusza végzett kutatómunkát. Közben összegyűjtötte a területről eddig megjelent növénytani kutatások adatait a régmúlttól a védetté nyilvánításig (Borbás Vince, Boros Ádám Dornyay Béla, Soó Rezsó), illetve az utána fellendülő érdeklődést meglovagolva számos más szerző (Drexler Szilárd, Fancsik János, Langa János, Márton Ferenc, Szmorad Ferenc, stb.) publikációinak adatait.
Puhatestűekre vonatkozó adatokat Dr. Varga András publikált a területről. Kérészek előfordulásáról szórványadatokat Kovács Tibor – Ambrus András – Bánkuti Károly szerzők közöltek.
Egyenesszárnyúakra vonatkozóan egy adat áll rendelkezésre 1967-ből, Liptay Béla gyűjtéséből.
A bogárfaunára vonatkozóan Podlussány Attila 1956, ’74, ’76-os évekbeli gyűjtéseiből említett néhány fajt, illetve Dr. Varga András (1974) közölt egy fajt. Az adott időszakból Kovács Tibor és idősebb Kovács Tibor egy vízibogarat és egy cincérfajt publikált a területről.
A nappali lepkék elterjedésére Dr. Nyíri László salgótarjáni sportorvos közölt egy összefoglaló jelentést.
Madártani vonatkozásban Drexler Szilárd, Ruzsik Mihály és Varga Ferenc érdemel külön említést. Utóbbi a gyermekkorától kezdődő madártani érdeklődése révén a Medves-vidék madárfaunájának legjobb ismerőjévé vált. Kakukk élettani, szaporodási ismeretei a faj egyik legjobb ismerőjévé emelte.
Földrajzi kutatást, mely elsősorban a területet ért antropogén hatásokra irányulnak, Karancsi Zoltán, a József Attila Tudományegyetem munkatársa végzett.
Ekkor a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság salgótarjáni kirendeltségén ketten dolgoztak: Márton Ferenc és Judik Béla egy bérelt irodában és egy szolgálati gépjárművel rendelkeztek.
2000-ben elkészült a tájvédelmi körzet természetvédelmi kezelését tartalmazó tervdokumentáció.
Folytatódtak a kutatások. Dr. Varga András további puhatestűekre vonatkozó adatokat publikált a területről, az ászkarákokról Kontschán Jenő közölt adatokat.
A barlanglakó pókokra, bogarakra figyelemmel Valeran Franc szlovák és Roman Mlejnek cseh kutatók végeztek vizsgálatokat a területen. Felhívták a figyelmet a Szilváskői barlangokra, melyben új magyarországi faunát is találtak.
Kérészekre és szitakötőkre néhány adatot Kovács Tibor – Ambrus András – Juhász Péter – Bánkuti Károly publikált, míg Rédei D. és Hufnagel L. két poloskafajt említett cikkében a területről.
A denevérfaunára vonatkozóan Estók Péter, az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem munkatársa végzett itt kutatásokat.
2004-ben megjelent a „Csiky, J. 2004: A Karancs, A Medves-vidék és a Cerová vrhovina (Nógrád-Gömöri bazaltvidék) flóra- és vegetációtérképezése. Pécs, 451 pp.” című kiadvány. Ebben a szerző már több mint 950 edényes növényfajt közölt a tájvédelmi körzetből.
2004-ben a körzeti erdőtervezés során már az új biotikai, azaz védett növény- és állatfajok előfordulási adatai alapján több esetben kezdeményezték az erdők természetvédelmi elsődleges rendeltetésének figyelembe vételét, illetve a hazai állományalkotó fafajok vágáskorának emelését. Jellemzően több, mint kevesebb sikerrel.
Ugyanezen évben hatályba lépett a 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről. A kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területeknek jelölt területegységek a HUBN20063 területkódú Karancs, valamint a Medves-vidék területén a Salgó (HUBN20064) és Gortva-völgy (HUBN20065). Ezen Natura 2000 hálózathoz tartozó elemek mindegyike a tájvédelmi körzet határain belül található.
2007. július 1-jén hatályba lépett az egyes jogszabályok és jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló 2007. évi LXXXII. törvény, melynek (4) pontja alapján "Felhatalmazást kapnak a feladatkörrel rendelkező miniszterek, hogy rendeletükkel hatályon kívül helyezzék a feladatkörükbe tartozó azon rendeleteket," "a) amelyeket 1989. október 23-a előtt alkottak meg,". Azonban "(5) Felhatalmazást kap a természetvédelemért felelős miniszter, hogy – a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvényben (a továbbiakban: Tvt.) előírt védetté nyilvánítási eljárás lefolytatása nélkül – rendeletben tartsa fenn az 1989. október 23. előtt rendelettel, rendelkezéssel, határozattal védetté nyilvánított természeti területek, természeti értékek országos jelentőségű védett természeti területként fennálló védettségét." Fentiek miatt megszületett a 132/2007. (XII. 27.) KvVM rendelet a Karancs–Medves Tájvédelmi Körzet védettségének fenntartásáról.
2007-ben megjelent a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság gondozásában A Karancs-Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet (Nógrád és Gömör határán) című monográfia (Szerk.: Kis Gábor, Baráz Csaba, Gaálová, Katarína, Judik Béla; Eger, 382 pp.). E nagyszabású mű létrehozásában 42 szerző, 10 lektor és 3 nyelvi lektor vett részt.
2008-ban elkészült a Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet természetvédelmi kezelését tartalmazó frissített tervdokumentáció. Ennek kivonatos, jogszabályra rövidített formáját alkotja a Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet természetvédelmi kezelési tervéről szóló 6/2010. (III. 31.) KvVM rendelet.
2009-ben megjelent a barlangok felszíni védőövezetének kijelöléséről szóló 16/2009. (X. 8.) KvVM rendelet, mely tartalmazza a Szilváskői-barlangok helyszínét és védőövezetét, több mint 520 ha-ban jelöli ki.
A 23/2010. (II. 11.) Korm. rendelet 6. § (2) d) pontja módosította a 275/2004. (X. 8.) Korm. rendeletet. Így az ebben szereplő „jelölt kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek” neve és státusza „jóváhagyott kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek”-re módosult. Hozzá kapcsolódva kihirdetésre került az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről szóló 14/2010. (V. 11.) KvVM rendeletben az érintett Natura 2000 területek helyrajzi számos lehatárolása.
A Baglyas-kő bazaltszikla környezetében létesült 2010-ben a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Baglyas-kő Vár Természetvédelmi Látogatóközpontja, amely 2,5 ha területen kínál beltéri és kültéri oktatási és bemutatási lehetőséget a környék természeti értékeiből. Ekkor a tájvédelmi körzetben Csohányné Stoszek Krisztina, Judik Béla, Lantos István teljesített szolgálatot.
2014 volt az új évezred első éve, amikor is a tájvédelmi körzet területén bizonyítottan nagyragadozók bukkantak fel. Május első napjaiban egy barnamedve nyomait fedeztük fel a Medves-fennsíkon. Ezt követően néhány nappal, május 10-én Salgótarján egyik kertvárosi részéhez közeli erdőben állítólag medvét lőttek. A cselekmény felkutatására tett kísérlet sikerrel zárult. Az elejtett medve nyomozás során előkerült bőre (és a hozzá tartozó mancsa, talpa), valamint koponyája alapján nem volt azonos a Medves-fennsíki példánnyal. A lelövéssel vádolt személyen túl, további kilenc társtettes ellen született elmarasztaló bírósági ítélet.
A medvék a rákövetkező években is tiszteletüket tették rendszeresen, de nem a terület állandó lakóiként. Ebből az időszakból egy esetben hiúz és néhányszor, inkább 2020 óta farkasok észlelése is történt a térségben.
Problémaként jelentkezik, hogy a természet jeleit nem, de a közösségi háló elemeit jól ismerő állampolgárok medvét kiáltanak minden gyanús természeti jelre, ami sok esetben fals hírként ki is kerül a médiába. Volt itt már minden, amiért ki kellett szállni: egymás mellé lépett gímszarvas, patkolt ló, elmosódott borznyom… És persze a hamisítványok: erdélyi videó, facebookról vagy internetről letöltött fotó sajátként tálalva. Utóbbin fekete medve, számunkra egzotikus, észak-amerikai növények társaságában.
Erdőterületek esetében a 2014-ben zajlott Salgótarjáni Körzetet érintő erdőtervezés során valamennyi hazai állományalkotó fafajnál sikeresen elértünk erőteljes vágáskor-emelést, ami azonban – sajnos – még mindig messze áll a fafajnál meghatározott élettartalomtól. Számos vágáskorú erdőnél kijelölésre kerültek, az erdőrészlet 10%-át kitevő hagyásfacsoportok, jellemzően mély fekvésű részeken (pl. völgytalpak mentén) lehetőség szerint összefüggően. Ezek egy része összevonásra került és új erdőrészlet kódokat kaptak FANE, azaz faanyagtermelést nem szolgáló használati módban. Ezen erdőrészletek vágásérettségi kora 999 év, tehát gyakorlatilag sosem lesznek kitermelve, hasznosítva. Ezen felül még számos más erdőrészlet is tervezői, természetvédelmi- vagy vagyonkezelői kezelői kérésre ugyanezen kategóriába került, pl. a Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet természetvédelmi kezelési tervéről szóló 6/2010. (III. 31.) KvVM rendeletben szereplő molyhos tölgyesek és melegkedvelő tölgyes állományrészek. Az erdészeti leírólapokon fafajsorban nem szereplő, tehát ez erdőrészlet faállomány 5%-át nem elérő hazai fafajoknál, az úgynevezett kísérő vagy színező elemeknél 100%-os kíméletet határoztak meg. Az Ipoly Erdő Zrt. Salgótarjáni Erdészete már felkészülve jelezte, hogy számos térségben szálalóvágásra térne át, amely során egy-egy erdőrészlet véghasználatának ciklusa 35-40 év. Ez a technológia természetvédelmi szempontból kedvezőbb lenne, de még további csiszolásokra van szükség.
2. kép Klaszikus végvágás után visszamaradó terület a Medvesesen
.jpg "3. kép Szálalóvágás során létrejött lék a Karancson (P.F.).jpg")
3. kép Szálalóvágás során létrejött lék a Karancson (P.F.)
2020-ban elkészültek a tájvédelmi körzetet érintő közösségi jelentőségű területre a jóváhagyott fenntartási tervek, ebben a jelölő élőhelyek és fajok felsorolásánál a Natura 2000 terület adatlapjának 2018. évi változatát vették alapul. Ezek a következők:
- A Karancs (HUBN20063) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület Natura 2000 fenntartási terve. A terület kiterjedése: 881,79 hektár. Jelölő élőhelyek: 9130 Szubmontán és montán bükkösök, 9180 Lejtők és sziklatörmelékek Tilio-Acerion-erdői, 91G0 Pannon gyertyános-tölgyesek Quercus petraeá-val és Carpinus betulusszal, 91H0* Pannon molyhos tölgyesek Quercus pubescensszel, 91M0 Pannon cseres-tölgyesek. Jelölő fajok: skarlátbogár, nagy szarvasbogár, havasi cincér, csíkos medvelepke, nyugati piszedenevér.
- A Salgó (HUBN20064) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület Natura 2000 fenntartási terve. A terület kiterjedése: 139,2 hektár. Jelölő élőhelyek: 40A0* Szubkontinentális peri-pannon cserjések, 6190 Pannon sziklagyepek, 8220 Szilikátsziklás lejtők sziklanövényzettel, 9130 Szubmontán és montán bükkösök, 9180* Lejtők és sziklatörmelékek Tilio-Acerion-erdői, 91G0* Pannon gyertyános-tölgyesek Quercus petraeá-val és Carpinus betulusszal, 91M0 Pannon cseres-tölgyesek. Jelölő fajok: magyar tavaszi-fésűsbagoly, nyugati piszedenevér, nagyfülű denevér, közönséges denevér, nagy patkósdenevér, kis patkósdenevér.
- A Gortva-völgy (HUBN20065) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület Natura 2000 fenntartási terve. A terület kiterjedése: 155,33 hektár. Jelölő élőhelyek: 9130 Szubmontán és montán bükkösök, 91G0* Pannon gyertyános-tölgyesek Quercus petraeá-val és Carpinus betulusszal, 91M0 Pannon cseres-tölgyesek. Jelölő fajok: lápi szitakötő, nagy szarvasbogár, havasi cincér, szivárványos ökle, nyugati piszedenevér.
.jpg "4. kép Fekete gólya műfészeképítés a Medvesen (P.F.).jpg")
4. kép Fekete gólya műfészeképítés a Medvesen (P.F.)
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) vagyonkezelésébe került a Salgótarján közigazgatási területéhez tartozó Somoskő településrész közelében található Bagó-kő kőbánya területének a kivett művelési ágba tartozó része. Itt, a nyílt bazaltfelszíneken és akár a bánya korábbi művelését, megközelítését szolgáló kőtörmelékkel borított felszíneken található hazánk legnagyobb sziklai repcsény állománya. Ezen terület legértékesebb részeihez kapcsolódóan a BNPI Nógrádi Tájegységének munkatársai által megkezdődött a szegélyhelyzetben lévő akácok visszaszorítása, azok elpusztításával a ritka, védett növény számára alkalmas élőhelyek kiterjesztése. A későbbiek során e tevékenységet folytatni kell. Hosszú távú célként megfogalmazható a területnek a tájvédelmi körzethez történő csatolása. Az ingatlan kevéssé értékes és arra alkalmas részeit kaszálás, legeltetés céljából egy közeli gazdálkodónak haszonbérleti szerződés keretében átadtuk használatra.
A tájvédelmi körzet gyepterületeire vonatkozóan két irányt határoztunk meg. A Karancs déli lejtői, közelebbről a Harmincói, jellemzően BNPI vagyonkezelésű részeken, amelyeken a természetes szukcesszió folyamatok előrehaladottak és jó irányba: jelenleg klímazonális erdőtársulásokként jellemezhetők, cél az erdőállományok kialakítása.
A tájvédelmi körzet jelentős területe a Magyar Állam tulajdonában van. Az Ipoly Erdő Zrt. jellemzően erdőterületekkel rendelkezik, a hozzá tartozó gyepterületek, leginkább tisztások kaszálását saját forrásból végzik a kezelési tervben megfogalmazott előírások betartásával. A Nemzeti Park vagyonkezelésében lévő fennmaradó gyepterületek hasznosíthatónak ítélt része rövid- (néhány éves) vagy hosszútávú (25 éves) haszonbérleti szerződések útján hasznosított. A haszonbérlők valamennyien helyi vagy közeli lakosok, illetve saját vagy közeli hozzátartozójuk által birtokolt állatállománnyal rendelkeznek. A legeltetéses állattartás révén a gyepterületek jellemzően jó állapotúak, néhány helyen erős agárkosbor, és kétlevelű sarkvirág állomány alakult ki a gyomos területrészeken. Természetesen megjelentek a trágyához kapcsolódó lebontó rovarok és utánuk a búbos banka is. Problémaként velük szemben a területen kint maradt bálák, illetve egy esetben turistaút villanypásztorral való lezárása jelentkezett. A probléma megoldására, kiküszöbölésére törekszünk.
.jpg "5. kép Medves-fennsík kaszálás után (P.F.).jpg")
5. kép Medves-fennsík kaszálás után (P.F.)
.jpg "A Karancs tömbje háttérben Salgó várával (P.F.).jpg")
6. kép A Karancs tömbje háttérben Salgó várával (P.F.)
_.jpg "A Karancs tömbje háttérben Salgó várával (P.F.)_.jpg")
.jpg "Bálák a Medves-fennsíkon háttérben a Medves-magosa (P.F.).jpg")
8. kép Bálák a Medves-fennsíkon, háttérben a Medves-magosa (P.F.)
A tájvédelmi körzet területe szervesen csatlakozik valamennyi település belterületéhez, Salgótarján közigazgatási területén Zagyvaróna településrészhez. A Darázsgyakjai zártkertek, illetve Rónabánya, Rónafalu, Salgóbánya településrészek, valamint az Eresztvényi zártkertek teljes egészében a tájvédelmi körzeten belül találhatók, azok részei. Karancsalja esetében még a Zanótosi zártkertek csatlakoznak a védett területhez. A belterületi érintkezés hatására az illegális hulladéklerakás jellemző. Pozitívumként elmondható, hogy az utóbbi években nagy kaliberű hulladéklerakás nem történt. Azonban újabb megjelenési forma a kerti nyesedék, a levágott fásszárúak kihordása a terület szélére.
A Karancs-Medves és Salgótarján vidéke egészen a közelmúltig a bányászatáról volt híres, ez a tevékenység erősen rányomta a bélyegét a tájra. Míg a földfelszín alatti barnakőszén bányák vájatai jobbára láthatatlanok, addig bazalt és andezit kőbányák kisebb-nagyobb üregei szabdalják a tájat. Napjainkra a korábbi bányászati tevékenységek nyomait, például a kiterjedt meddőhányókat a pionír növénytársulások lassan visszahódítják a természet számára, így lassan elfedve a nyílt felszíneket. A bányajáratok suvadásainak gödrei és kőbányák tavai, illetve sziklafalai mára új mesterséges élőhelyeket jelentenek, melyek megőrzése fontos természetvédelmi feladat.
.jpg "6. kép Homorúi-kőbánya (P.F.).jpg")
9. kép Homorúi-kőbánya (P.F.)
A térség turistaút-hálózattal rendkívül jól ellátott, nagy nyomás jelentkezik a területre az ide látogatók és a térség természetbe kiruccanó lakosai révén is. Legfőbb probléma az útvonalak mentén elszórt, a pihenőhelyeken koncentráltan megjelenő hulladékképződés (valaki majd biztosan összeszedi, elviszi). Ehhez csatlakozhat a kijelölt tűzrakóhelyeken a tűzgyújtási időben történő tűzrakás. Bár szerencsésnek mondhatjuk magunkat, az elmúlt tíz évben csak két kisebb kiterjedésű tűzeset történt.
A tájvédelmi körzetben gyakori eset a gépjárművel történő engedély nélküli behajtás, különösen jellemző ez a Medves-fennsíkon.
Más típusú elkövetők az enduro vagy más terepmotorral, quad-dal, homokfutóval közlekedők. Ők nem eltévedtek, tudatosan vannak a tilosban. A Salgótarján Rendőrkapitányság munkatársaival a természetvédelmi őrszolgálat jellemzően havi két napot, leginkább két hétvégi napot szentel a területi jelenlétre. Inkább visszatartó erővel, mint elfogással, bár arra is több példa van.
A térségben korábban jellemző tevékenység volt a falopás, de ez az utóbbi időkben visszaszorult.
A tájvédelmi körzet kiváló lehetőséget biztosít a természetfotózáshoz, de sajnos ennek is rendszeresen vannak kedvezőtlen hatásai. Fotósok fokozottan védett területekre történő engedély nélküli rendszeres belépése, illetve egy-egy látványos növényfaj állományainak kitaposása sajnos nem egyszer előfordul.
A Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet élővilága rendkívül változatos, úgynevezett „biológia forrópont” található a területén. Ennek kialakulásához számos tényező együttes jelenlétére volt szükség.
Területe földrajzilag az Észak-magyarországi-középhegység nagytájon belül található, egymástól különálló részterületre tagolódva. A nyugatra elhelyezkedő rész a Cserhát-vidék középtáj és a Karancs kistáj területére esik; a védett terület határai esetenként közvetlenül határosak a Karancs kistájat nyugatról-délnyugatról határoló Litke-Etesi-dombság területével. A keletre elhelyezkedő részegység azonban már az Észak-Magyarországi-medencék középtáj és Medves-vidék kistáj határain belül helyezkedik el. A földrajzi változatosságot tovább fokozza, hogy a tájvédelmi körzet határainak közvetlen közelében keletre a Felső-Tarnai-dombság kistáj terül el, míg keletre – a Karancshoz csatlakozva – a Zagyva-völgy kistáj ékelődik be, észak-déli irányultságban.
Bár a területen kevés felszíni vízfolyás található, a terület különleges elhelyezkedése ezeken át is jól megmutatkozik. A Karancs nyugati oldalán eredő vízfolyások a Duna vízrendszeréhez tartoznak, míg a keleti oldalán és a Medves-vidéken eredőknek befogadója a Tisza.
Hazánk területe a pannon biogeográfia régió része, mely jellemzően egy nagy kiterjedésű medence, melyet csaknem teljesen hegyek határolnak: északról és keletről a Kárpátok, nyugatról az Alpok és délről a Dinári-hegység.
Növényföldrajzi besorolás szerint a tájvédelmi körzet a magyar flóratartomány (Pannonicum), ősmátra flóravidékének (Matricum) a része. Korábban a mátrai flórajárásba (Agriense) sorolták az egészet, újabban azonban a mátrai flórajárás részének már csak a Karancsot tekintik; a Medves-vidék a bükk-vidéki flórajárásba (Borsodense) tartozik. Alátámasztani látszik ezt, hogy a védett terület két tömbjének élővilágában – különösen a növényvilág tekintetében – szignifikáns eltérések mutatkoznak. Egyes fajok csak a Karancson, míg mások a Medves-vidéken találhatók meg, illetve az egyik helyen ritkák, míg a másikon gyakorinak tekinthetők.
A fentiekben ismertetett kistájak élővilága sok esetben feldúsul a védett területekkel nem érintett, de közvetlenül vagy minimális – néhány tíz, száz méter – távolsággal csatlakozó kistájakra jellemző élőlényekkel.
Fontos tényező továbbá, hogy a térségben számos, az Alföldre jellemző faj fordul elő, melyek közelében már a Kárpátok területére jellemző élőlényeket találunk.
A tájvédelmi körzet legfontosabb természetvédelmi értékei a különféle természetes erdőtársulások és az abban fellehető kárpáti flóra és fauna elemek. Ilyen fajok például az ikrás fogasír (Cardamine glanduligera), fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) vagy éppen a magyar faunából eltűnőben lévő császármadár (Tetrastes bonasia). Ezek megőrzése kiemelt természetvédelmi feladat, de hogy megmaradjanak, élőhelyüket is meg kell őriznünk, amely háborítatlan, erdőgazdálkodástól mentes erdők hálózatát igényli, ahol megfelelő mennyiségben keletkezik holtfa és megmaradhat a cserjeszint is. Ezen érintetlen erdők hálózatának kialakítása még a jövő feladata.
.jpg "7. kép Természetközeli állapotú bükkös (P.F.).jpg")
10. kép Természetközeli állapotú bükkös (P.F.)
Tovább színezi a képet, hogy a nagy területen található változatos természetközeli erdei társulást kisebb kiterjedésű, de hasonlóan sokszínű nyílt élőhelyek tarkítják, melyek az értékes élővilág zömének adnak életteret. A természeti képet rontják ugyan az emberi hatásra kialakult mesterséges élőhelyek (a különféle fafajokból álló ültetvények, a bányászat hatására kialakult kisebb-nagyobb sziklafalak, tavak és a kisebb lélekszámú belterületi településrészek), azonban sok egyéb más élőlény itt talál otthonra.
Érdekességként megemlítendők az alábbiak:
2007 előtt az egyenesszárnyúsok a monográfia írásakor csak a zöld repülőszöcske és a szalagos sáska előfordulását kérdőjelezték meg a specialisták ennyire északon (amit a területbejáráskor bizonyítandó néhány száz fénykép készítésével rögzítettek), 2022-re viszont már megjelent a múlt század elején sáskajárásokat okozó marokkói sáska is.
2022-ben márciusában észleltük az első, védett délvidéki poszméh példányokat a Medvesen, mára már a Karancson is gyakoribb. Illetve napjainkra az egyik leggyakoribb poszméhhé vált a találó nevű mediterrán poszméh.
2024-ben eddig példátlan módon, az Alföldre jellemző fajok sokasága bukkant fel. Tavasszal – mind a Karancs, mind a Medves – homokos területein a kétfoltos élősdibogár erős rajzását tapasztaltuk. Nyáron a Medves leghűvösebb völgyéhez csatlakozó szlovákiai területen tucatszám volt fellelhető a keresztes szipoly; míg néhány nappal később a Karancs határsávjában gabonán fürtökben lógott rokona, a széles szipoly. A csatlakozó gyepterületeken igen gyakorinak mutatkozott a szalagos hólyaghúzó, de előkerült a hollóbogár is. Ezen fajoknak a térségben való előfordulására korábbról nincs feljegyzés.
Lepkék közül a gyapottok-bagolylepke és a védett zöldes gyöngyházlepke mennyisége volt kirívó. Bár ezek a lepkék a térségben előfordultak korábban is, azonban előbbinek muskátlin való kártételéről nincs korábbi feljegyzés, de utóbbinak egy néhány száz méteres tisztáson való 5 (köztük kopuláló) példányának jelenlétéről sem.
A tájvédelmi körzet területe nagymértékben erdősült. Leginkább délies kitettségben fordul elő a középhegységi cseres-tölgyesek állománya. Szintén nagy kiterjedésben találhatók gyertyános-kocsánytalan tölgyesek a szárazabb típustól az üdébb típusig igen sok változatban, hiszen ez a társulás képezi a tölgyes és a bükkös zóna átmenetét. Egykor a Medves-vidékén hatalmas területet borított – a fennsík nagy részén is uralkodhatott az északi-középhegységi bükkös, de a Karancs néhány pontján (650 m tszf. magasság felett) is megvolt. A festői rekettyés kocsánytalan tölgyes társulás elsősorban az alacsonyabb régiókban, a cseres-tölgyes zónában elterjedtebb, de sehol sem gyakori. A rekettyés mészkerülő tölgyes igen ritkának mondható a területen. A mészkerülő bükkös a Karancson nagyobb kiterjedésben, a Medvesen és környékén keskeny sávokban kifejlődött társulás. Bár a molyhos tölgy észak felé a Cseres-hegységben éri el elterjedésének felső határát, meglepő módon nagy kiterjedésű állományait találjuk még meg a Karancs és Medves-vidékén a molyhos tölgyeseknek. Kis túlzással a bazaltvidék legkülönlegesebb erdőtípusának is mondható a törmeléklejtő-erdő. A hársas-kőrises sziklaerdő csak a Salgó csúcsa körül található, ahol mozaik komplexet képez a sziklai cserjésekkel. Az északi gyöngyvesszős cserjés kimondottan a bazalthoz kötődik helyileg. Az eruptív (andezit, bazalt) kőzetek természetes pionírtársulása a gyöngyperjés szilikátsziklagyep. Enyhébb lejtszögű sziklakibúvásokon, elsősorban bazalton jellemző, de ott is ritka a zárt szilikátsziklagyep. A nyílt területek felé átmenetet képeznek a galagonya-kökény cserjések. A meszes cementálódású oligocénkori homokkőre jellemző társulás a Potentillo-Festucetum pallentis. A kaszálórétek másodlagosan kialakult társulások. Jellemző típusai a franciaperje-rét és az ecsetpázsitos franciaperjerét. A területen leggyakoribb legelőgyep a hegyi legelő. Gépileg kaszált területek, erodált felszínek száraz gyepje a hegyi szárazrét. Vízfolyások mentén mindenütt megtalálható a podagrafüves égerliget. Gyertyános-égeresek helyén fragmentálisan kialakuló társulás a patakmenti magaskórós. Egykori patakmedrek mentén másodlagosan kialakult, a gyertyános-égeresek kiirtásával létrejött mocsári társulás, a rókasásos.
A tájvédelmi körzet területéről eddig ismert védett vagy fokozottan védett fajok száma: 1 moha, 77 edényes növény, 4 gomba, 5 puhatestű, 1 rák, 5 pók, 12 szitakötő, 1 fogólábú, 1 egyenesszárnyú, 4 recésszárnyú, 44 bogár, 53 lepke, 4 hal, 13 kétéltű, 7 hüllő, 159 madár és 38 emlős.
Csak a Medvesen található a térségben a magyar zörgőfű, míg az Északi-középhegység egyetlen majomkosbor populációja a Karancsról ismert.
A területen található tavak közül a szitakötő-faunét tekintve a legfontosabb a Tehenesi-tó. A gyakori fajokon túl itt megtalálja szaporodási lehetőségeit a lápi szitakötő. A Karancs egy patakjának forrásközeli, forrásláp jellegű részén került 2023-ban a hegyiszitakötőnek egy erős szaporodóállománya.
.jpg "8. kép Hegyiszitakötő (Sz.K.).jpg")
11. kép Hegyiszitakötő (Sz.K.)
A Medves vidék számos pontján találkozhatunk a melegkedvelő keleti rablópille (Libelluloides macaronius) példányaival, amint a füvekről hirtelen felreppenve indul rovarokból álló zsákmánya után.
2024 júliusában érkezett egy megdöbbentő fotó, remetebogarat sikerült megfigyelni Salgóbánya egyik belterületi kertjében. A kék pattanóbogár lárvája évszázados faegyedek, gyökérkorhadt részei környékén fejlődik, míg a tölgy-díszbogár lárvája az idős tölgyek kéreg nélküli törzs- és ágrészeiben él.
.jpg "9. kép A remetebogár a Medves-vidékének legújabb kincse (D.Sz.).jpg")
12. kép A remetebogár a Medves-vidékének legújabb kincse (D.Sz.)
Az éjszaka aktív fajok közül cseresekben gyakori a magyar tavaszi-fésűsbagoly.
A gerincesek közül a legnépesebb a madarak osztálya. A Karancs-Medves vidéke az országunk egyik legerdősültebb tája, így az erdők madárvilágára a fajgazdagság jellemző. A zavartalanabb, idős bükkösök ritka fészkelője a fekete gólya.
.jpg "10. kép Fiatal darázsölyv (P.F.).jpg")
13. kép Fiatal darázsölyv (P.F.)
A speciális táplálékigényű darázsölyv szórványos fészkelő. Az 1990-es években a Karancs fölött nászrepülő békászósas párt figyeltek meg, a területről mára már kipusztulnak vett törpesas még fészkelt a Karancs-hegységben az 1970-es években. A Medves területén az 1990-es években egy-két egyedét figyelték meg költési időszakban. Szintén táplálékspecialista ragadozó madarunk a kigyászölyv, melynek egyedeit a Medves keleti részén észlelték. A Karancs térségében újra költ a vándorsólyom.
.jpg "11. kép Sikeres vándorsólyonköltés a Karancson (P.F.).jpg")
14. kép Sikeres vándorsólyomköltés a Karancson (P.F.)
Hazánk egyetlen fajdféléje, a császármadár igen ritka fészkelője a térségnek. A dús, cserjeszinttel bíró erdők madara.
Szinte majdnem minden erdőtípusban, de főleg az idősebb állományokban költ a macskabagoly, nála nagyobb fajtársa az uráli bagoly is sikeresen megtelepedett és fészkel. Európa legkisebb bagolyfaja a törpekuvik, melynek elpusztult egyedét elsőként Bárna település közelében találták 1994-ben. Örvendetes, hogy a Medves területén 2021-ben egy pár jelent meg.
.jpg "12. kép Uráli bagoly termeszetes odúban P.F.).jpg")
15. kép Uráli bagoly természetes odúban (P.F.)
A természetszerű erdők indikátora és ritka fészkelője hazánk legritkább harkálya, a fehérhátú fakopáncs. Előfordulása mozaikszerű, főleg a magasabb 400-500 méter tengerszint feletti területek, szurdokerdők, idős bükkösök, melyekben sok álló és fekvő holt faanyag található.
.jpg "13. kép Hím fehérhátú fakopáncs (Sz.K.).jpg")
16. kép Hím fehérhátú fakopáncs (Sz.K.)
Vulkáni kúpok és felhagyott kőbányák szórványos költőfaja a bajszos sármány.
.jpg "14. kép Bajszos sármány (Sz.K.).jpg")
17. kép Bajszos sármány (Sz.K.)
A nagyfülű denevér az idős fákkal bíró erdőkben elterjedt. A nyugati piszedenevér napközben idős fák leváló kérge alatt üt tanyát; míg a tavi denevért az őszi szaporodási ciklusból, Szilváskő hasadékbarlangjának kezdetéről ismerjük, ahol a nászidőszakban a párok keresik egymást.
A ragadozók közül leginkább tavak patakok környékén hagyott ürülékéről és a hóban – ma már egyre ritkábban, a hó hiánya miatt – hagyott lábnyoma utal a vidra jelenlétére. A vadmacska általánosan előfordul még napjainkban és a tájvédelmi körzetben, illetve környékén az állománya kifejezetten erős. Az eddig vizsgált (elütött) példány genetikailag tiszta volt, de a fajt veszélyezteti a házimacskával történő hibridizációjának lehetősége. A farkas jelenléte is bizonyított nyomok, (genetikailag bevizsgált) vizelet alapján, megerősítve a korábbi megfigyeléseket.
Hazánk élővilága dinamikusan változik, sajnos egyre nagyobb tempóban és nem jó irányban. Bár a fajszámunk lehet, növekszik; de ez nem feltétlenül a pozitív természeti állapot indikátora.
Egyes fajok elvándorolnak és már csak, mint ritka kóborlók Magyarország területén (pl. a terület korábbi jellemző költőfaja, a császármadár), mások éppen most költöznek be és telepednek le. Utóbbira jó példa a homokóra-bagolylepke mely egy évtizede még ritkaságnak számított, mára már megszokottá vált térségünkben is. Ezek jó esetben hazánk faunájába szépen lassan beilleszkednek.
Más a helyzet, ha ezek a fajok távoli országokból, más kontinensekről érkeznek – sokszor az ember által tudatosan betelepítve, esetenként véletlen behurcolással – és hajlamosak a megtelepedés után a robbanásszerű elszaporodásra.
Növények közül a tájvédelmi körzet gyepterületein megtalálható a kanadai aranyvessző, magas aranyvessző, a betyárkóró, az ürömlevelű parlagfű és az egynyári seprence. Ezen fajok állományai a védett terület határain belül kordában vannak tartva, de potenciálisan berobbanhatnak úgy, mint a térségben másutt, sok helyen. Itt, véleményünk szerint a legveszélyesebb a kanadai aranyvessző.
A gyalogakác egy példánya egy műút mellett bukkant fel, vegyszeres kezeléssel - remélhetőleg - magszórás előtt sikerült elpusztítani 2024-ben.
Az erdők esete már problémásabb, sokkal. Nagy arányban van jelen a fehér akác, melynek friss hajtásai a természetszerű erdőkben is megjelennek. A probléma még kezelhetőnek tűnik, de ezt a jövő fogja igazolni.
A legnagyobb problémát a mirigyes bálványfa jelenti. A Zagyvaróna és Rónabánya közötti műút mellett robbanásszerűen terjed. Visszaszorítására törekedni próbál – pályázati források felhasználásával is – az Ipoly Erdő Zrt. is. Az Igazgatóságunk munkatársai a védett területen elszórtan megjelenő újulatok megtelepedését próbálják aktív beavatkozásokkal meggátolni, elejét véve a faj terjedésének.
A Medves-vidéken a 2010 óta a kései meggy terjedése tapasztalható, e faj 2004 előtt még ismeretlen volt a térségben.
Lágyszárúak közül a kisvirágú nebáncsvirággal kritikus a helyzet, rendíthetetlenül tör előre az erdők aljnövényzetében a számára alkalmas helyeken.
Az erdőállományok esetében erőteljes szilfapusztulás volt tapasztalható az elmúlt öt évben.
A legnagyobb probléma azonban napjainkban a lucfenyő pusztulása. Elsősorban a monokulturás ültetvényekben, de a szálanként álló egyedeket is sújtsa. Hosszú távú célként volt megfogalmazva ezen állományok hazai fák alkotta élőhelyekre történő cseréje, azonban végrehajtását fokozatosan terveztük. E havária miatt felértékelődtek a pusztulással még nem, vagy kevéssé érintett erdőállományok, mint az erdei- fekete-, de akár a sima- vagy duglászfenyvesek. A sokszínű, a hegyvidékre jellemző, fenyvesekhez kötődő állatvilág (mint a királykák, a búbos- és fenyőcinege, a keresztcsőrű, stb.) miatt vigyáznunk kell rá.
További nagy problémát a hazai és idegenhonos nagyvadak jelentik a védett területre. Tíz-húsz évvel ezelőtt a muflon karancsi állománya aggasztott minket, azonban az idők megváltoztak. Először a vaddisznó állomány növekedett szignifikánsan – a gímszarvas állomány növekedése mellett –, néhány védett növényfaj állományát (közönséges laposkorpafű, szártalan csűdfű) túrásával kipusztította, majd az ASP járványt követően a gímszarvas tört előre rendületlenül. Taposásukkal, rágásukkal az erdők aljnövényzete, cserjeszintje sok területrészen gyakorlatilag megszűnt, sőt az alsóbb lombkoronaágak is addig vannak legelve, amíg az állat felér. Az eddig is túltartott, a terület eltartóképességét sokszorosan meghaladó vadlétszámhoz néhány éve keleti- délkeleti irányból csatlakoznak a környező területek dámvadai is.
.jpg "15. kép Muflon nyáj a Karancson (P.F.).jpg")
18. kép Muflon nyáj a Karancson (P.F.)
Szöveg: Lantos István természetvédelmi területfelügyelő
Fotók: Drexler Szilárd, Papp Ferenc, Szokács Krisztián
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Nógrádi Természetvédelmi Tájegység
