Ramsar, a Kisgólyás és az év madara

1
Ramsar, a Kisgólyás és az év madara

Hogy hogyan függ össze ez a 3 dolog? Alább kiderül, meg még több is!

Immár 54 éve, hogy egy február eleji keddi napon 18 állam aláírt egy nemzetközi megállapodást, amely ezáltal az első, és most már legrégebbi, államok között megköttetett természetvédelmi egyezmény is lett. Ez a nemzetközi jelentőségű, vizes élőhelyekről, különösen, mint a vízimadarak élőhelyéről szóló ún. Ramsari Egyezmény.

Ennek az emlékére nyilvánították február 2-át a „World Wetlands Day”-nek, vagyis a vizes élőhelyek világnapjává. 2008 óta a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén is található a Ramsari Jegyzékbe felkerült terület, ez pedig nem más, mint a Borsodi-Mezőség, amelynek kiterjedése azonos a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetével. De természetesen nemcsak a Ramsari Területek számítanak „értékesnek”, hanem úgy általában a vizes élőhelyeink, ráadásul az elmúlt évek aszályai után a tájban megtartott víz fontossága még inkább felértékelődött.

A Borsodi-Mezőségen található Alsó-Kövesen 2024-ben vízimadár-paradicsom alakult ki az elöntésnek köszönhetően (Fotó: Balázsi Péter)

2024-ben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) - ami akkor a fél évszázados fennállását ünnepelte a kerecsensólyom (Falco cherrug) évével - szavazást írt ki arra, hogy mi legyen a következő esztendő madara. Három vízimadár-faj közül lehetett választani: a kanalas réce (Anas clypeata), a nyílfarkú réce (Anas acuta) és a böjti réce (Anas querquedula) versengett ezért a címért. Végül meggyőző fölénnyel, a lakossági szavazatok felével, a fokozottan védett böjti réce kapta meg ezt a címet. Egy olyan madárfaj, amely 2003-ban még vadászható volt, a következő évben viszont már megszüntették a vadászati idényét, majd 2008-ban védetté, 2012 pedig fokozottan védetté nyilvánították, 100 ezer forintos természetvédelmi értékkel. A „szép, gyors” karrier kiválóan tükrözi, hogy milyen hihetetlen sebességgel tudnak változni a dolgok! Vagy, hogy milyen sérülékenyek a vizes élőhelyeink és velük együtt az ott élő fajaink is. Erről az alábbi beszélgetésben tudhatnak meg még többet: https://szentistvanradio.hu/player/351436/2025-01-21%2014:07:26

Böjti réce gácsér (Fotó: Fitala Csaba)

No, akkor Ramsart már tudjuk, hogy miért most kerül említésre, meg az is sejthető, hogy hogyan függ össze vele a böjti réce, a 2025-es év madara. A címben szereplőkből most már csak a „Kisgólyás” maradhatott talány. De páran ezt is tudják, míg mások meg kitalálhatták, hogy a Kisgólyás egy terület, egy mezőnagymihályi dűlő neve. Ami egy laposokkal és szántókkal tarkított gyepes rész a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzet pusztai tömbjének közepén, a Gólyás-tanya szomszédságában.

A nászruhás böjti réce gácsérok (balra) és tojók elkülönítése nem bonyolult feladat (Fotó: Jakab Sándor)

2021. július 27-én ezen a területen végeztünk polgári természetőr-jelöltünkkel, Vályi-Nagy Zoltánnal felmérést. A táj, mint a Borsodi-Mezőségen általában ebben az időszakban, nem a nyár végi puszta kiégett képét mutatta, hanem még nagyrészt zöld volt, különösen a laposabb, vízállásos részeken. Zolival némiképp eltávolodtunk egymástól, mikor is egy bolygatott, gyomosabb, kiszáradó foltból egy böjti réce tojó röppent fel előttem. A madár, ahelyett, hogy rögtön világgá repült volna, több kört megtett a közelemben, majd csak utána tűnt tova. Sejtettem, hogy itt valami csalafintaság van, de csak akkor lett minden világos, mikor Zolival ismét egymás mellé sétáltunk. Kérdeztem tőle, hogy látta-e a repkedő kacsát. Mondta, hogy Ő ugyan nem, csak azt a 3 kiskacsát! Vagyis, míg a tojó a figyelmemet elterelte, addig a fiókák kereket oldottak, pont Zoli irányába. Így vált egyértelművé, hogy a madár, saját életét kockáztatva, védte az utódait. És az sem véletlen, hogy Ramsari Terület a Borsodi-Mezőség, hiszen ezekben a kisebb, jelentéktelennek tűnő vizes foltokban is, amikből ma még viszonylag sok található a területen, mekkora élet van.

A növényzettel sűrűn benőtt vizeket nagyon sok madárfaj, így a böjti réce is kedveli (Fotó: Zákány Albert)

A tavalyi év augusztus 6. napján hasonló élményben volt részem a szintén ezen a védett területen található Gyékényes-mocsárnál. Ekkor a víz szélén sétáltam és hirtelen megrepült mellettem egy kis méretű tojó réce, amely után 4, még kissé tanácstalanul úszkáló, röpképtelen fióka maradt a vízen. Gondoltam, hogy ismét egy böjti réce családba futottam bele. Ráadásul a késői időpont miatt szinte biztos volt, hogy a tojó első költése tönkrement, ezért pótköltést végzett, és annak a fiókái vannak most előttem. A fiókákat most alaposan szemügyre vettem, miközben azok beúsztak a nádasba, a tojó pedig többször, 10 méteren belül elrepült felettem, mellettem. És ekkor jött a felismerés, hogy ez nem böjti réce tojó, hanem egy másik, némiképp' hasonlító, ám annál még kisebb méretű faj. Méghozzá egy csörgő réce (Anas crecca), amely egy gyakori átvonuló, de nagyon ritka költőfaj Magyarországon. A Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetben pedig ez volt az első biztos fészkelése a fajnak! Ezáltal 2024-ben újabb taggal bővült a területen szaporodó, eddig is nagyon változatos fauna!

A csörgő, régi nevén apró récéknél is jól megfigyelhető az ivari dimorfizmus (Fotó: Bodzás János Sándor)

Vigyázzunk vizes élőhelyeinkre és élővilágra, és ne csak február 2-án jusson eszünkbe ez a gondolat!


Felhasznált irodalom:

https://szentistvanradio.hu/player/351436/2025-01-21%2014:07:26

https://termeszetvedelem.hu/ramsari-egyezmeny/

https://mme.hu/hirek/2024/07/02/mi_legyen_2025_ev_madara_lakossagi_szavazas_2024-07-25_12_h-ig

Kapcsolódó